A változás benned kezdődik, és ezen az úton nem kell egyedül menned - én kísérlek.
Ahogy az élet változik, néha mi is elveszünk benne. Lehet, hogy túl sok a teher, bizonytalan vagy, vagy csak érzed, hogy valami már nem működik úgy, mint régen. Ilyenkor nem egyedül kell megküzdened mindennel. Segítek tisztábban látni, megérteni magad, tisztítani a jövődet és rátalálni arra az útra, ahol végre könnyebbé, átláthatóbbá válik az életed.
És fontos tudnod: nem szégyen segítséget kérni. Ez nem gyengeség, hanem bátorság — annak a jele, hogy készen állsz a változásra és jobbat szeretnél önmagadnak. Rátalálni önmagadra ajándék! Én kísérlek, támogatlak, oldom a blokkjaidat és együtt találunk rá arra a belső egyensúlyra, amit már régen keresel.
Fénybe emelni azt, ami árnyékban volt - ez a ,,gyógyulás" útja.
Amikor a lélek gyógyulni kezd
Élethelyzeteinkben, viselkedéseinkben gyakran szembesülünk érthetetlennek, megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokkal, vagy észre sem vesszük, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben – míg esetleg mások fel nem hívják rá a figyelmünket. De hogyan is reagálunk ezekre? Általában letagadjuk, kikérjük magunknak, másokat hibáztatunk, másokra mutogatunk, hogy miattuk történik mindez.
Közben érzések egész sora kavarog bennünk: gyakran elfojtjuk őket, máskor kimondjuk, de talán bántóan tesszük, anélkül hogy sejtenénk, ez mit vált ki a másikban. Ezek a viselkedéseink többnyire nem tudatosak. A „nem látható” részeinkből fakadnak, és onnan irányítanak bennünket.
Csak akkor láthatunk rájuk igazán, ha felhozzuk őket a fényre, ha tudatosítjuk, ha megértjük azt, ami eddig a sötétben volt, amiről nem volt tudomásunk. És ekkor kezdődhet el a valódi gyógyulás folyamata. Ennek a folyamatnak a legelső lépése a felismerés bennünk: az igény és a bátorság, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat.
Ahhoz, hogy a mélyen gyökerező mintákat megértsük és feloldjuk, először meg kell figyelnünk önmagunkat. Nem kívül, hanem belül.
A reakcióinkban, érzéseinkben, testünk üzeneteiben.
Egy-egy kellemetlen helyzet vagy erős érzelem mindig valamit meg akar mutatni abból, ami bennünk még gyógyulásra vár. Ha nem menekülünk el előle, hanem megengedjük magunknak, hogy érezzük, máris közelebb kerülünk a felismeréshez.
A tudatosítás gyakran egyszerű kérdésekkel kezdődik:
– Mit érzek most valójában?
– Miért váltotta ki belőlem ez a helyzet vagy valaki ezt a reakciót?
– Miért velem történik már megint ez?
– Mikor éreztem így korábban az életemben?
Ezek a kérdések visszavezetnek önmagunkhoz. Minél többször fordulunk befelé ítélkezés nélkül, annál inkább megértjük, hogy minden viselkedésünknek oka van. Sokszor egy régi seb, egy régen elfeledett hiányérzet áll mögötte, és most végre lehetőségünk van begyógyítani.
„A csillagok mutatják az irányt, de az utat te járod végig.”
Ez a mondat nemcsak szépen hangzik, hanem emlékeztet is arra, hogy minden pillanatban lehetőséged van választani, fejlődni, változni — vagyis a saját történeted írójává válni.
Az ember ősidők óta az égre tekint, hogy válaszokat találjon. Az égbolt fényei nemcsak a hajósokat vezették a tengereken, hanem a lelkeket is, akik a mindennapokban keresték a választ: merre tovább? Nem véletlen, hogy az asztrológia évezredeken át fennmaradt, hiszen segít értelmezni a nagy összefüggést az ember és az Univerzum között.
Sokan félreértik, és úgy gondolják, a csillagok „megmondják, mi fog történni”. Valójában a döntéseink, kitartásunk és bátorságunk határozza meg az utat. Az asztrológiai képlet olyan, mint egy égi ujjlenyomat: egyedi, megismételhetetlen, és tükröt tart elénk.
A csillagok fényt gyújtanak az ösvényen, de a lépéseket neked kell megtenned. Minden kihívás mögött ott rejlik a lehetőség a növekedésre. Ez a szemlélet felszabadító, hiszen nem vagy kiszolgáltatva a sorsnak — te magad vagy a cselekvő.
A csillagok csak az irányt mutatják, te vagy az, aki eldönti, merre indulsz, mikor állsz meg és hol mélyülsz el. Amikor megérted a saját képletedet, tisztábbá válik az út, érthetőbbé a múlt és harmonikusabbá a ritmus, amelyben élsz.
